Az orvosi nyelvben pankreásznak hívott hasnyálmirigy az első lágyéki csigolyák magasságában, a hasüreg hátsó részében elhelyezkedő, mintegy 15-20 cm nagyságú szerv. A hasnyálmirigy működését tekintve kettős szereppel rendelkezik.
Egyrészt az emésztőenzimeket tartalmazó váladékát a nyombélbe ürítve külső elválasztású mirigyként viselkedik (exokrin funkció), másrészt számos hormonnak a véráramba történő kiválasztásával az emésztés folyamatának összehangolását végzi a gyomor-, bélrendszer mozgásának, az emésztőnedvek összehangolt kiválasztásának biztosításával (endokrin funkció). Ugyancsak hormontermelő képessége révén tölti be a vércukorszint szabályozásának életfontosságú feladatát.
A hasnyálmirigy naponta súlyának mintegy tízszeresét kitevő, csaknem egy liternyi hasnyálmirigynedvet választ ki. Ennek nagy része vízből és bázikus kémhatású sókból áll, melyek feladata a táplálék előemésztésére szolgáló savas gyomornedv közömbösítése, az előemésztett táplálék lúgosítása. A lúgosabb közeg biztosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a hasnyálmirigynedvben található emésztőenzimek kifejthessék aktivitásukat. A táplálékban található mindhárom fő alkotóelem, az állati és növényi eredetű fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok bontását is túlnyomórészt a hasnyálmirigyben termelt speciális enzimek végzik.
A fehérjék emésztéséért legfőképp három enzim felelős, melyeket összefoglaló néven proteázoknak hívunk. A szénhidrátokat például az alpha-amiláz, a zsírokat a lipáz enzimek bontják azokra az alkotórészeikre, melyek képesek a bélnyálkahártyán át felszívódni.